Már 6406 recept az oldalunkon

Kezdőoldal  //  Receptek  //  Tartósítás, befőzés  //  Szilvalekvár
Kifőztük Gasztromagazin

Szilvalekvár

2013. január 07.
Szilvalekvár

Hozzávalók

  • érett szilva (lehetőleg magvaváló)

Elkészítés

  1. Bőséges szilvatermés idején érdemes natúr lekvár formájában (is) tartósítani a gyümölcsöt szűkösebb időkre. Hagyományosan rézüstben főzik, hosszadalmas, kemény munkával, mely azonban élményszámba is megy, ha besegít a család apraja-nagyja és a barátok, ismerősök is. Ha nincs lehetőségünk ilyenben részt venni, sokkal kisebb mennyiségű szilvából fazékban, tűzhelyen 
    is elkészíthetjük az ízletes csemegét.

    Megmossuk és kimagozzuk a szilvát, és a főzőedénybe gyűjtjük. Alágyújtunk, és sűrűre főzzük, körülbelül 10-12 óra alatt. Közben szükség szerint kevergetjük – eleinte lehet ritkábban, a vége felé viszont folyamatosan igényli –, hogy ne kapjon oda az alja. (Ha tűzhelyen főzzük, érdemes vastag aljú fazekat és lángelosztót használni.)

    Ha a kimagozott gyümölcsnek legalább egy részét húsdarálón áthajtva tesszük az edénybe, akkor könnyebb keverni kezdetben, de darálatlanul is hamar levet enged és teljesen szétfő a végére. Akkora lángon főzzük, hogy folyamatosan rotyogjon, de ne csapkodjon túlságosan. Ha nem fér bele az összes előkészített gyümölcs egyszerre a főzőedénybe, de kétszer meg nem töltené meg, akkor megtehetjük, hogy egy részét később rakjuk hozzá, mikor már csökkent annyit a fövésben lévő rész térfogata (ez növeli a főzési időt, de még mindig jobban járunk, mintha a plusz mennyiséget külön főznénk meg).

    A lekvár akkor van kész, amikor a belőle kiemelt kavarófáról vagy fakanálról darabokban potyog le, és a fölfordított evőkanálból nem esik ki. A szilva fajtájától függően 10 kg gyümölcsből körülbelül 2,5 liter lekvárra számíthatunk. Forrón üvegekbe szedjük, ügyelve rá, hogy lehetőleg ne nagyon maradjanak benne légbuborékok. Rácsavarjuk a fedőt, és száraz dunsztban hagyjuk kihűlni. A főzés során a gyümölcs víztartalmának jelentős része elpárolog, így természetes cukortartalma és aromája koncentrálódik (hasonlóan az aszaláshoz, csak valamivel kisebb mértékben) és önmagában is ízletes csemege válik belőle, mely tartósítószer nélkül is évekig eláll. (Hagyományosan szilkébe rakják, illetve az üvegeket celofánnal kötik le másnap, mikorra kihűlt a lekvár és „bebőrösödött” a teteje. Ennél nagyon fontos, hogy jó sűrűre legyen főzve, mert így van a kritikus szint alatt a víztartalma és így nem romlik meg tartósító nélkül, annak ellenére sem, hogy nem légmentesen zártuk le. Ilyenformán eltéve álltában tovább szárad: az idő múlásával egyre kisebb térfogatú és egyre keményebb lekvár lesz az edényben.)

    http://dulmina.blogspot.hu/

     

__________________

__________________

Megjelent a 2017. áprilisi száma!

 



Partnereink

Kifőztük magazinok

Ki van online

Oldalainkat 746 vendég és 0 tag böngészi

Bejelentkezés

Regisztráció

*
*
*
*
*
*

A (*) jelölt adatokat kötelező megadni!